2009. október 20., kedd

Beviszlek az erdőbe...

Milyen lehet az erdő? Marosszéki-kerek. Lombhullató. Négyszögletű-kerek. Telepített. Varázslatos. Hatholdas.














Az én Varázserdőm bennem van. A szívemben meg a lelkemben és oda járok ötletet gyűjteni. Meg pihenni. Nőnek és zümmögnek ott mindenféle izék, amik nem is tudom, hogy az én fejemből pattannak ki és materializálódnak vagy csak felszedem őket...

Mivel azonban meggyőződésem, hogy mások sincsenek ezzel másképpen, adódik a kérdés, hogy mindenkinek van saját erdeje vagy ugyanabban bolyongunk? El is érkeztünk kedvencemhez, a kollektív tudatalattihoz...

És amúgy is minden összefügg mindennel. Mert minden(ki) része A Nagy Mindenségnek - minden gondolatával együtt. A gondolatok meg testet öltenek annak függvényében, ki mennyire hisz bennük. A félelmek is ide tartoznak ám, nemcsak a karácsonyi jó kívánságok...Véletlenek meg nincsenek.


Mi van még a tarsolyomban erdő-ügyileg?

Néhány gondolat arról, hogy kiket is lehet bevinni az erdőbe. Melyik erdőbe is? Mondjuk a szövevényes emberi kapcsolatok, megalkuvások és csúnya játszmák setét erdejébe. Azokat, akik másoknak akarnak megfelelni. Azokat, akik nem vállalják a felelősséget a saját érzéseikért és tetteikért. Azokat, akik valamikor hittek valamiben, aztán feladták és könnyebb nekik sodródni az árral, kifogásokat keresni, másokat hibáztatni. Vagyis lusták és gyávák.

Úgyhogy élik az életüket tovább úgy, hogy közben boldogtalanok és szürkék. Milyen igaz: mindenki a maga cseresznyéjének a pogácsa. Csakhogy a kovácsoknak is meg a pogácsának is a sütőben kegyetlenül meg kell dolgoznia és hétsoron leizzadnia ahhoz, hogy abból valami jó süljön ki. De egy pofás pogácsa és egy izmos, izzadt, koszos kovács (nem, ez itt nem a Pepsi Light reklám) nyugodt lélekkel nézhet esténként a tükörbe, mert TUDJA, hogy beletett MINDENT, hogy jó legyen az élete.

Akinek nem inge, ne öltözködjék. Bár az ősz hűvös...a hideg egyre jön...és egyszer vissza kell tekintenie mindenkinek, mielőtt még hű, de sötét lesz...huhuhuhúúúúú!

Ui.: Meg vannak a valódi erdők: Isten templomai. De ő előszeretettel tartozkódik még mocsarakban, hegyszirteken és sivatagokban is. Végül is mi sem mindig csak a nappaliban ülünk legszívesebben...
II.sz. utózönge: Nem, nem, a látszat csal. Ez egy egészen pozitív előjelű, kicsattanó jókedvben született bejegyzés. Csak néhány kósza gondolat, amivel mindenki azt kezd, amit szeretne, teszi, ahova teszi. Csak felületesen karcolgattam a felszínt. Ennek megfelelően az egész kissé értelmetlennek, esetleg felületesnek is tűnhet. Bevallom, van benne némi provokáció, hogy akinek van kedve, elmerenghet azon, ő bent van-e egy homályos erdőben, ahol nem is olyan jó lenni. És ha nem olyan jó ott, miért is nem megy ki? (Valami kifogás esetleg...?...miért jobb a kifogás annál, mint belefektetni, dönteni, cselekedni és vállalni a következményeket a saját értékrendnek megfelelően?) De ez nem az a hely, ahol bővebben kifejteném. Az a meleg tea mellett van. Na, megyek bolondgombát szedni... :o)

9 megjegyzés:

Kökörcsin írta...

én ide most megjegyzek, mert tényleg varázslatos az erdőd (erdőm?)

Julcsi írta...

Hé! Ez nem tűnt valami optimistának és jókedvűnek! Még a varázslatos táska ellenére sem...

Corinna Nitschmann írta...

Hihi, akkor ezzel kapcs gyorsan kiegészítem a bejegyzés alját...

Julcsi írta...

Na jó, így már rendben van:) Bevallom, reggel negyed 5-kor olvastam és lehet, hogy még kicsit álmos voltam:D
Most már gondolkodom... gondolkodom...:)

szilcsil írta...

huuuu de elgondolkodtam
köszi
csilla

vanessza KISS írta...

SZépséges! :)

Virág írta...

Méghogy felületesnek tűnhet?! Miről beszélsz? Így induljon minden napom. Köszönöm! Ja, tegnap mintha láttalak volna az erdőmben... gombát szedtél?

STUDIO PANKA írta...

Varázslatos :)

vicger írta...

Tetszik. nagyon.

Related Posts with Thumbnails